SÜL SÜT (SZITTYA) kozmikus ünnepnap

A december 31-i SÜL-SÜT, az ősi magyar névnapok sorában Szittya ünnepe. Nagy jelentőségű ünnep, amit ma is az egész világ ünnepel, mert ez a szittya vigasságok ideje minden évben, a  "szittya újév, vagy szittya újnév várása". Meg kell kérdeznünk, hogy egy kozmikus szent nap, egy kozmikus ünnepnap, hogyan kaphatott olyan földi nevet, mint a Szilvesztert, ami nincs közvetlen kapcsolatban az égi nevekkel és az őshagyománnyal? Csak úgy, ha tudatosan, hatalmi érdekből el akarták törölni az Élő Igazságot! Erőszakkal elkövetett szellemi kataklizmát okoztak, s kiterjesztették az egész Földre. De végképp kitörölni nem tudták az emberség emlékezetéből, mert sok testvérnépünk őrzi a tudás egy-egy részét. A magyar őshagyomány szerint harmadnapra: január 03. napján ünnepeljük Nimród névnapját, ki a Föld első királyaként ismert, aki az Égi Szent Korona mását készíttette el, s ezzel koronázták meg. Ez a földi Élő Szent Korona, a magyar Szent Korona, ebből következik, hogy a szittya/szkíta Szent Korona elkészültének kozmikus ünnepnapja a mai. Nimród király koronázása kötődik a január 03. naphoz, amit a rovásnaptárunk dolognapnak tanít, s ez helyénvaló is, mert a koronázás sok dolog elvégzését kívánja, egy nép összes nemzetségének tevékeny akarata szükségeltetik hozzá. Az ezt megelőző nap - január 02. - Turán névnap, ami szintén dolognap. Olyan dolognap azonban, aminek kozmikus kapcsolatát megtaláljuk az Árgus-hajó csillagkép csillagai között a Turais csillagrendszer nevében. Mit jelent ez? Azt, hogy az Árgus csillaghajóval - aThana ősanyánk vezérletével - érkezett a Földre a már elkészült Szent Korona. A királyság Földre szállásaként őrzi az őshagyomány. A január 01. napi kozmikus ünnepnapot követően, de erről majd holnap mesélünk. 

Herodotosz történeti könyveiben ír Heraklesznek a Földanya szűz leányától született 3 fiáról, Agathürszoszról, Gelonoszról, s a legfiatalabb Szkütészről, aki a szkíták/szittyák őse volt. Születésük Heraklesz 8. munkájához köthető, amikoris Diomédész trák király vad kancáinak elhajtását kellet végrehajtania, de miközben hajtotta a lovakat eltűntek, s nem találta őket. "...Végre eljutott egy bizonyos Földre, amit Halaiénak neveztek, talált ott egy szüzet, a Földanya leányát, akinek kettős természete volt, emberi- és kígyó természete, mivel combjaitól felfelé nő, attól lefelé meg kígyó volt. Amikor Heraklész meglátta és megcsodálta, megkérdezte tőle, vajon nem látta-e a kancáit valahol. Az pedig azt felelte, hogy látta, de addig nem hajlandó visszaadni őket, amíg Heraklész nem hál vele. Heraklész tehát a jutalom fejében vele hált. Az asszony még többször is kívánt Heraklésszal hálni, és addig nem adta vissza neki a kancákat, míg nem érezte, hogy teherbe esett. Mikor aztán visszaadta Heraklésznak a kancákat, így szólt hozzá: "Ezeket a kancákat, amelyek ide tévedtek, megőriztem számodra: te pedig mivel az értük járó díjat megfizetted, őrizd meg a hozzám való jogodat. Három fiút fogadtam tőled: mondd meg, mit csináljak velük, ha megszületnek és felserdülnek? Itt legyen-e az otthonuk, ezen a vidéken, ahol én uralkodom, vagy hozzád, az atyjukhoz küldjem-e őket? Erre Heraklész az egyik íját - mert kettőt szokott magával hordani - meg az övét, amelyen egy csaton egy arany csésze függött, odaadta neki, de mielőtt ezeket az ajándékokat nála hagyta, felajzotta az íjat, felcsatolta az övét, és azt mondta:"Annak a fiúnak aki az íjat így tudja felajzani, és aki az övet így tudja felcsatolni, mint én, ez a vidék legyen az otthona, azokat a fiúkat pedig, akik ezekre az előírt műveletekre nem képesek, küldd el hozzám" E szavak után Heraklesz eltávozott. Az asszony, amikor megszülte gyermekeit, egyik fiának az Agathürszosz, a másik fiának a Gelonosz, az utolsónak a Szküthész nevet adta. Midőn a fiúk felserdültek, az asszony visszaemlékezett a parancsra, és megtette azt, amit Heraklész meghagyott. Próbára téve fiait látta, hogy az utolsó, azaz Szküthész tud csak eleget tenni az atyai előírásnak. Ezért tehát a másik kettőt, azaz Agathürszoszt és Gelonoszt elküldte, és országa örököséül Szkütészt tette meg: tőle sarjadtak a szkíta népek és királyok, és a vidék is az ő nevét kapta..." Mivel Halaié földjéről nem tudunk a Föld nevű bolygón, így vonatkozhat a meghatározás egy Halaié nevű csillag bolygójára, vagy egy Halaié nevű bolygóra is kozmikus értelemben. Ha a magyar nyelv értelme szerint olvassuk, úgy a Halaié=vkinek a halai-é, tehát halak tulajdona, halak földje. Ez azt jelenti, hogy tengerek, folyók vizeiben gazdag bolygóról van szó - ilyen a Föld bolygó is -, ahová Heraklesz eljutott a keresése közben. De hova juthatott el? Ebben is iránymutatást ad a csillagmíthoszi hagyomány: a napúti Halak csillagkép csillagainak egyik bolygójára! A mítosz elbeszélőjét - Herodotoszt - magyarázók a Földön uralkodó szkítákról tudósítanak, amikből röviden az alábbiakat tudhatjuk meg:

Szküthész leszármazói, a királyi szkíták birtokai kiterjedtek az Eurázsiai kontinensre, az Indiai szubkontinensre, a Kaukázus térségére - a Zagrosz-hegység, Média- és Boszporusz Királyságaira -. A szkíta magasműveltség és hagyományok tartották egyben ezt a hatalmas birodalmat. Az egységes birodalom utolsó nagykirálya Atilla volt. Központja a Kárpát-medencében Atilla városa: Etzilburg, ami magyarul ŐsBuda.

Agathürszosz leszármazói a trák-szkíták a Dnyeszter, Szeret, Prut folyók vidékén, Erdélyben és a Balkánon található térségeket birtokolták (sok száz négyzetkilométeres terület).

Gelonosz leszármazói a budinok, kiknek birtokai a Tanaisz (Don) bal partján a Meotiszi öböltől (Azovi-tenger) északra tizenöt napi járóföldet foglalt magába (több, mint 420 kilométer). Fővárosuk neve is Gelonosz, falainak hossza minden oldalon 30 stadion= 5400 méter, vagyis fővárosuk területe több, mint 29 négyzetkilóméter. Nyelvük félig görög (magya) - félig szkíta. 

Ennyi talán elég is a SZITTYA míthoszi- és történeti elbeszéléséről, most lássuk a magyar nyelv írásának tanúságát a SÜL SÜT-tel kapcsolatban. A szavak tagolhatók így is: S ÜL SÜT. A SÜT jelentése a kozmikus ünnepnappal kapcsolatban a Nap- vagy Csillag napsütése kell legyen. A napsülte, vagy napsütötte a teret és a térben Nap szítt(y)a létezők felmelegítését, pirítását, sülését jelenti. Tehát a SZITTYA-val megegyező jelentésű. A Sylvester-hez csak annyiban van köze, ha nem latinul, hanem magyarul olvassuk: Syl vest er=Sül veszt el, vagyis a napsütés melegét és fényét, a világosságot elvesztő, elhomályosító romai szellemet értjük alatta...