Április 04. - AGGY aMBaR UZS kozmikus ünnepnap. A réges-régi magyar rovásírásos öröknaptár (a bolognai-, vagy Marsigli féle rovásírásos botnaptár) szerint a jelen 26.280 éves NagyNapÉvünkhöz tartozó napként a kr.e 3804-3731 évek emberöltőjének (73 évnek) az ideje. Az IstenIdő (esztendő) körének napjaként a KusokKosa/Aries 14. fokaként azonosíthatjuk, ha elfogadjuk a kr.u 2026. április 04. napjának a mait. A rovás öröknaptárunkat leíró Forrai könyvben erre a napra vonatkozóan ezt olvashatjuk: "...nAGYaMBRUZS (anbrus, Ambrosij M/artyris), azaz a milánói Nagy Szent Ambrus püspök napja. A romai katolikus egyház négy nagy egyházatyát tart nyilván és közülük nevezett az egyik..." valamint:"...Gallia kormányzójának gyermekeként Trierben született 339 körül. Közéleti pályája Milánóban kezdődött, ahol egyhangúan őt választották meg püspöknek..." végül: "...A feljegyzések szerint 397. május 04-én halt meg. Névünnepe ma már december 07-e. Neve a görög Ambroszioszból származik, jelentése = halhatatlan...". Azon talán már nem is csodálkozunk, hogy ismét a romai katholicizmus képviselőinek sorába torzították bele a magyar jelentést, "elhanyagolhatónak gondolt kis csalással", hiszen a kezdő "N" rovásjelet nem tartalmazza a szöveg. Ez azért is feltűnő, mert az UZ, vagy UZS népnevet a BENeDEK kozmikus ünnepnapnál nem írja ki Atilla nagykirály apjának nevénél (BENDEKUZ), de itt igen. Talán, mert nem személynévről szól a mondás, hanem testvérnépet szólít fel: az uzokat. Hogy ennek a napnak mi a kozmikus jelentősége, már nem tudjuk, de a kr.e 3804-3731 évek emberöltőjét tekintve több évezredes ismeretünkről van szó, amit a Romai Birodalom parazita rendszere sem tudott kiírtani a Magyar Királyság szellemi hagyatékából.
Keressük hát az igazságot az Arvisurában az úzokról írottakkal:
...Mivel Róma folyamatosan felrúgta a Sziszek-Egyezményt, és engedély nélküli latinosításba fogott, a 24 Hun Törzsszövetség 265-ben felbontotta a szerződést. Emiatt bejelentették jogos igényüket Pannonföldre, mint ősi földterületükre, valamint követelték tőlük az Aranyröges Birodalom kiürítését. Felhívták a figyelmüket, hogy amennyiben ennek nem tesznek eleget, úgy a 24 Hun Törzsszövetség felvonultatja az egész ataiszi eredetű seregét - 48 tömény lovasságot - a Melegvizek Birodalmának felszabadítása céljából...
...Hunyor a fiát, Bagamér ifjúsági fősámánt jelölte ki utódjául, aki meghirdette az egyik nagyvíztől a másik nagyvízig tartó harcot. Éveken keresztül folytak az előkészületek. 364-ben a tárkányok elindultak a Kárpátok felé, hogy a szorosokat, átkelőhelyeket megtisztítsák, az utakat rendbetegyék...
...371-ben a végzős ifjak Kabarföldre lovagoltak, s ott szövetséget kötöttek a Meleg Vizek birodalombeli törzsekkel, akik pedig kapcsolatot létesítettek a gótokkal, vandálokkal, gyepidákokkal, s így összesen 48 tömény, azaz 480 000 fős sereg állt a rendelkezésükre. A Rasna-etruszk szövetség szintén a hunok mellett állt. 377-ben aztán megkezdődött a hunok honfoglalása. Pannónia elfoglalásával nagy zavar keletkezett, amit még az is tetézett, hogy kihirdették a rabszolgák felszabadítását...
...Atilla bátyja, Buda ifjúsági fősámán vette át a 410-430 között kiképzett sereg irányítását. Buda Ordoszból indult el, hogy a sámánközpontot Era és Pilis birodalmában állítsák fel. 435-ben a kabar-úz kézművesek segítségével felépült Budavár, a beavatott központ. Amikor Budavárra érkezett az ordoszi sámánközpont és a 24 Hun Törzsszövetség beavatott tábora, az alsó és középső szinteket megtöltötték a Karnakból, Ataiszból és Ordoszból hozott Szent-Könyvekkel. 666 nap kellett hozzá, hogy mindent a helyére rakjanak. Buda öccse, Atilla 433-ban Bagamér halála után fővezér lett Pusztaszeren. A jászok hívására elfoglalta a Jász-síkságot és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorfáját. 434 tavaszán az altáji Kabar-síkságon telepedtek meg. 435-ben érkezett meg az úzok seregével együtt, akiket Deédes aranyasszony (Atilla unokahúga) vezetett, s Pusztaszeren telepedtek meg...
..a Róma körüli zűrzavarok miatt, Deédes aranyasszony vezetésével újra elindulhattak Éciusz ellen...
...Az ottani oskusok (úzok) magukkal hozták Gilgames koronáját és az Arnó-nemzetség Atillát az eljövendő “Világ-Urává" koronázta. Természetesen a rasna katonák is a hunok mellé álltak és velük együtt olyan hatalmas hadsereg szerveződött, hogy Róma népe megdermedt. Mivel Atilla éppen kissé mámoros állapotban volt, Deédest küldte maga helyett tárgyalni a békezászlóval érkező pápa csoportjához. Az aranyasszony rendkívül diplomatikus volt, mivel nem a férfiak hadakozási vágyának, hanem a nők kívánságának tett eleget, akik férjet és munkaerőt kértek tőle. Ezért hát békét kötött velük. I. Leó hajlandó volt 10 000 belső szolga népet és kincsek tömegét Atilla serege részére átengedni, ha nem rombolják le Rómát. Az Öregek tanácsa is igen nagyra értékelte Deédes eme tettét...
...453 tavaszán sok germán törzs fellázadt Atilla ellen, de a hunok 3 előőrs törzse, a keleti, nyugati és vízigót törzsek ezt a lázadást elfojtották. A gótok az engesztelésük jeléül egy nőt, Krimhilda Ildikót küldték neki ajándékba, nagy kísérettel együtt. Az esküvőjük lakomáján Atillát megmérgezték. Krimhildát és kíséretét a 2. hun tömény székihunjai lenyilazták...
...Mivel Atilla 24 karátos beavatott (egy istenség) volt, halálakor egy fényes csillag hullott le az égről. A temetés után nagy káosz vette kezdetét. Az emberek összevesztek azon, hogy Aladár legyen-e a nagyfejedelem és Ellák a fősámán, illetve Dengezik a fővezér, vagy sem. A nézeteltérés olyan erős volt, hogy hamarosan a fegyverek is előkerültek. Mire Deédes és Nekese tárkány-fejedelem odaért Pusztaszerre, a diadalmas hun seregnek már csak a roncsait találták. Szellemi erejüket kellett igénybe venni, hogy rendet teremtsenek, majd kihirdették az Öregek Tanácsának döntését. E szerint, aki akar, menjen Aladárral, Dengezikkel és Ellákkal a Keleti-hun birodalomba, de Dunnaasszony, Buda özvegye, maradjon Budán, Réka-asszony Bíkís-besenyő országban, Csaba ifjúsági fővezér pedig Budavárban. Az avar és a rasna-etruszk szabad harcosok Győrtől Encsvárig védjék meg Atilla örökségét...
Deédesék is itt maradtak az úzokkal, mivel ők, lévén, hogy az uruki-mani keresztényekhez tartoztak, lemondtak a világuralmi törekvéseikről. Ellák megmaradt népe Magyarkára, Dengezik népe Kutriguriába a Tenisur-parti fővárosba (Dnyeper) Aladár népe pedig az Etil mindkét partjára vándorolt és ott összeolvadt a Magyarok Törzsszövetségével.
.
